2010-05-30

Szedres papucs

Közelgő frigyre lépésünk alkalmából csaptunk a barátainkkal egy nagy murit. Az ételek, harapnivalók összeállításánál szempont volt, hogy 1. szívja az alkoholt erősen, 2. gyorsan elkészíthető legyen, mert időhiányban szenvedtem. Elsősorban házi kolbász, disznósajt, töpörtyű és füstölt tarja volt az étlapon, jófajta parasztkenyérrel, zöldségekkel, vagy zsíroskenyér lilahagymával, de készültem különböző kencékkel (tojáskrém; padlizsánkrém, csak ezúttal a paradicsomot elhagytam belőle; és a már többször elkészített paradicsomos-olajbogyós krém, amit most sem sikerült lefotóznom, ezért nem közlöm a receptjét. Sebaj majd legközelebb.)

Édesség fronton Viki sütött egy isteni répatortát, narancsos-bodzás lekvárral kissé átitatva, aminek majd megpróbálom elorozni a receptjét. :))
Én pedig készültem kókuszgolyóval, sacher muffinnal (ezúttal minimuffin formában sütöttem őket és ez nagyon jó ötletnek bizonyult, csak ajánlani tudom) és az alábbi szedres papuccsal.

Az a jó ebben a sütiben, hogy rém gyorsan összedobható, és egyáltalán nem édes. Édesebb szájúak viszont szórják meg (fahéjas) porcukorral és úgy pont eléggé édes lesz az eredmény.


Hozzávalók:

1 csomag leveles tészta (nálam Tante Fanny)
30 dkg friss vagy mélyhűtött szeder felengedve és alaposan lecsepegtetve
4 ek. áfonyalekvár (de szerintem bármilyen piros bogyós lekvár megteszi)
1 citrom reszelt héja
1 ek. étkezési keményítő
5 dkg vaj
2 tojásfehérje a kenéshez

Elkészítés:

1. A sütőt 200°C-raelőmelegítjük és egy sütőlemezt sütőpapírral kibélelünk.

2. A gyümölcsöt összekeverjük a lekvárral, a reszelt citromhéjjal és a keményítővel.

3. A leveles tésztát kitekerjük (ha tömböt használunk, akkor 50x50 cm-renyújtjuk) és kb. 10x10 cm-es négyzetekre vágjuk, de a lényeg az, hogy nagyjából egyforma négyzetekre vágjuk a tésztalapot.

4. Villával enyhén felverjük a tojásfehérjét és a négyzetek széleit vékonyan megkenjük vele, kb. 1-1 cm sávban. A középső részeken arányosan elosztjuk a tölteléket, rámorzsolunk 1 kk. vajat és a négyzetek jobb alsó sarkát a bal felső sarkára hajtuk (mindegy egyébként melyiket melyikre, a lényeg, hogy két átellenessel tegyük ezt), kissé rányomjuk és megkenjük tojásfehérjével, hogy tartson.

5. Átemeljük a tepsire, vékonyan megkenjük tojásfehérjével és 20 perc alatt aranybarnára sütjük. Ha kihűlt, megszórhatjuk (fahéjas) porcukorral.

/Forrás: Stahl Judit Gyors Édességek c. könyv, 69. oldal/

2010-05-06

Pici alle briciole és pici al sugo di pomodoro

Ez volt az első fogás, amit megtanultunk a már említett főzőkurzuson. A begyúrt tészta és az elkészült briciole 1/4-ét hazahoztam, így adott volt, hogy mivel etetem meg az este éhesen és fáradtan hazaérkező férfit. Már csak egy kis sugo-t kellett hozzá összedobni és falatozhattunk is.

Amikor ilyen igazán olaszos dolgokat főzök, tisztára olasz mammának érzem magam. :D

A két "szószt" alapvetően külön-külön kell fogyasztani, de egybekeverve is zseniális (ez olasz szemmel nézve nyilván szentségtörésnek számít :) ).





Íme a recept.

Hozzávalók 4 főre:

A tésztához:

1 tojás
fél kg tipo 00 liszt
kb. 2 dl víz
kevés semolina liszt a forgatáshoz

A paradicsomos szószhoz:

1 doboz hámozott paradicsom konzerv (Mutti)
2 gerezd fokhagyma aprítva
fél dl olívaolaj
kb.1,5 kk. őrölt chili vagy 1 kisebb egész aprítva

A briciole-hoz:

20 dkg kb. másnapos kenyér belseje apróra tépkedve
2 gerezd fokhagyma, aprítva majd préselve a kés lapjával
kb.1,5 kk.őrölt chili vagy 1 kisebb egész aprítva
só, bors
1 marék apróra vágott petrezselyem

Elkészítés:

1. A paradicsomos mártással kezdjük: a fokhagymát és a chilit olajon megfuttatjuk, hozzáadjuk abotmixerrel pürésített paradicsomkonzervet és közepes lángon rotyogva főzzük 30-40 percet.

2. Míg fő a sugo, elkészítjük a tésztát. A tojást és a lisztet, annyi vízzel, amennyit felvesz összegyúrjuk, méghozzá a "vulkán" módszerrel. A liszt közepébe lukat nyomunk és ebbe ütjük a tojást, majd a mutatóujjunkkal körözve fokozatosan keverjük össze, apránként adagolva a vizet. Ujjnyi vastagra lappogatjuk, olívával megkenjük és folpack-ban a hűtőbe tesszük egy éjszakára (vagy 2 órára).

3. A briciole a következőképpen készül: bő olíván a fokhagymát és a chilit megfuttatjuk, majd hozzáadjuk a kenyérmorzsát. Aranybarnára és ropogósra pirítjuk, szorgos kavargatás közben. A végén beleszórjuk a nagyon apróra vágott petrezselymet.

4. A tésztából levágunk egy-egy ujjnyi csíkot és hosszú ceruza vastagságú rudakat sodrunk: egyik kezünkkel nyomkodva sodorjuk, míg a másikkal oldalirányba finoman húzva nyújtjuk. Ha kész, a semolina lisztben megforgatjuk és félretesszük. Amikor kész az egész, forrásban levő sós vízben 5-6 perc alatt kifőzzük. Leszűrjük és a fenti szószok egyikével tálaljuk. A tetejére kevés frissen reszelt parmezánt szórunk.

/A receptet a Chefparade főzőiskola kurzusán tanultam./




Finomságok Közép-Toszkánából - főzőest

Tegnap este Vikivel részt vettünk a Chefparade Főzőiskola Közép-Toszkána gasztronómiai nevezetességeit felvonultató főzőestjén. Toszkána régóta a szívem csücske, rettenetesen vágyom oda. Amúgy is szeretem az olaszokat, a mentalitásukat, az országukat, a természeti és épített kincseiket, és természetesen a konyhájukat. Ha életem végéig kötelező jelleggel olasz ételeket ehetnék csak, cseppet sem lennék elkeseredve. :)
Már régóta szemezek a Chefparade csapat tevékenységével és szerettem volna elmenni egy ilyen kurzusra: szerencsére Vikiben erre remek partnert találtam. Így a Fiúkat (xbox-ozva) hátrahagytuk és csaptunk egy görbe (főzős) estét.
Mikor megérkeztünk, már minden alapanyag ki volt készítve. Az elején kaptunk egy kis eligazítást, hogy mit is fogunk készíteni, mi lesz a menet (nagyon tetszett, hogy az este úgy volt felépítve, hogy üresjárat nem volt, azaz amíg rotyogott a szósz, addig begyúrtuk a tésztát, ahogy azt egy igazi háziasszony is tenné), utána párosával nekiláttunk az ételek elkészítésének.
A menü a következő volt:
Pici (pasta fresca) alla briciole és Pici (pasta fresca) al sugo di pomodoro
Olasz tipo 'oo' lisztből és egyéb hozzávalókból rugalmas tésztát gyúrtunk (pontosabban ezt Viki csinálta), majd hosszú, ceruzavastagságú hurkákra nyújtottuk őket és lobogó, sós vízben kifőztük. A tészta felét főztük csak ki, a másik felét hazavihettük. Ma este fogom a páromnak elkészíteni vacsorára.
A tésztához kétféle mártást készítettünk, az egyik egy tipikus olasz paradicsommártás fokhagymásval, olívával, kevés chili-vel. A másik nem is annyira mártás, ám rendkívül finom: kenyér bele apróra tépkedve és olíván, kevés chili-n és fokhagymán átforgatva, majd ropogósra pirítva. A tetejére frissen reszelt parmezánt szórtunk, mennyei volt. Az olaszok hivatalosan külön eszik a két szószt, de Viki egybe keverte a kettőt a saját tésztáján és ez zseniális ötlet volt. :)
Filetto porc al peppe verde
Sertésszűz sült, zöldborssal, olívával, zsályával, rozmaringgal és egy löket fehérborral. Mennyei volt. Alufóliában sült újkrumplit ettünk hozzá.
Torta di mele (toszkán almatorta)
Kis gyümölcslepény formákban sült "félig kelt tészta", szeletekre vágott almával a tetején. Kissé langyosan fogyasztva a legfinomabb.
Összességében nagyon elégedett voltam a kurzussal, profi volt a szakács (Kócsa László), egy-két szépséghibája volt az estének: a helyhiány és a légtechnika (szellőztetés, szagelszívás) hiánya. A főzőpultok elég zsúfoltan vannak egymáson, sokszor akadályoztuk egymást a főzésben a többi csapattal, illetve nekünk nem is jutott normális főzőpult, csak egy rögtönzött, ez egy kicsit elvett az este varázsából. Ettől függetlenül legközelebb is szívesen megyek, méghozzá vagy az epres estre vagy valami különlegesre (thai, indiai, vagy kínai). Sőt, gondolkozom rajta, hogy a leánybúcsúmat is ott tartom majd (igaz, erre még várni kell, mert jövő tavasszal lesz az esküvőnk). El sem tudnék annál jobbat elképzelni, mint hogy barátnőimmel összegyűlünk egy jó kis közös főzésre, eszegetésre. Persze utána jöhet a bulizós rész is. :)
Ami a kurzuson tanult recepteket illeti, olyannyira jó volt és olyannyira lelkes vagyok, hogy valószínűleg már a hétvégén elkészítem újra az egészet! :))